A nyári babák öltöztetésénél nem az ár a legnagyobb félelem, hanem a napozás utáni fülledtség, feszesség, ráncok, fakulás és átlátszóság. Egy gyermeknövekedési központban dolgozó édesanya megosztotta tapasztalatait: hét-nyolc úgynevezett „lélegző” ruhát próbált ki babája egy-hónapos-fényképére, de az eredmény hőkiütés volt a tarkóján, és a szoknyák megereszkedtek és deformálódtak, amint ráhelyezték a fényképezőgép állványát. Még a fotós is megrázta a fejét, mondván: "Az anyagból hiányzik a szerkezet, nem rögzíti a kívánt bolyhosságot a fényképeken." Később rájött, hogy egy igazán megfelelő nyári babaruhának négy rejtett feltételnek kell megfelelnie: egy kellően sűrű lánc- és vetülékfonalnak a napvédelem és az átlátszó -szövet elkerülése érdekében; baba-minőségű pamut-vászon bélés a nedvszívó képesség érdekében és megakadályozza a bőrhöz tapadást; 0,3 cm-es rugalmas szalagok a vállpántokban a vörös foltok elkerülése érdekében; és egy könnyű csontozás a szegélynél, hogy megakadályozza a szoknya megereszkedését álló fotózás közben.

Ez a nyári ruha dupla{0}}rétegű, hűvös-érzetű Tencel pamutból és finom fésült pamutból készült. Olyan érzés, mint egy felhő a kezed hátán, és lágy gyöngyházfényű a napfényben, de teljesen nem-visszaver, és nem csillog. A nyakkivágás és a mandzsetta zökkenőmentesen kötődik, és még öt mosás után sem görbült fel; a szoknya hossza pont olyan, hogy takarja a pelenka szélét, így nem csúszik fel, amikor a babát fogod; a legmeglepőbb a szoknya körül elrejtett három-redőzet -, ezeket nem a ragasztó tartja fel, hanem maga az anyag természetes íve, így a szoknya bolyhos marad, akármennyit rúg, vagy ül a kicsi.